Garden
2011.11.13. 12:24
A naptól mikor a szerelmem elkezdődött, elkezdtem változni
mikor én épp téged bámultalak.
Mindig abban a kertben álltál, magányosnak tűntél, mikor nézted a hulló virágokat
A beteljesíthetetlen kívánságom egy másik sebet ejtett a fájdalmas szívemben
Ez a valóság fellógatott, mielőtt a szemeim megnyugodnak, egész idő alatt kísért engem
Az a fullasztó atmoszféra csak, ami nem felejt most el
KERT azt kívánod majd egyszer, hogy mindig találkozzak veled
KERT az elmúló évszak közepén, örökké... te fogsz...
A szomorúan hervadó virágok amik ezer éjen át láttak
Szépiában amit lefestett
Feledni akarok, nem akarok feledni, ezek az ellentmondó érzések legyőztek, állok itt egyedül
Magányosan, csak a hóval ami beszínezi a tájat, de csendben, mindig, ez az amit nem fogok elfeledni.
Feledni akarok, nem akarok feledni, ezek az ellentmondó érzések legyőztek, állok itt egyedül
Az idő gyorsan múlik, eltűnik a valóságtól, nem akarom elfeledni ezeket az emlékeket.
|