Tokióban egy bizonyos helyen. Több ember gyűlt össze csendben egy bárnál... a DIR EN GREY basszusgitárosa, Toshiya, akit szükségtelen említeni, a tehetséges menedzser, Inue, aki tud mindent a részegségről és az elnézésről, és Takabayashi, aki a helyszíni menedzserként dolgozik, miután roadiekén működött; így elkezdődött egy szabad beszélgetés közöttük.

Egy januári napon egy Tokióban lévő egyik bárnál.

Toshiya: Vége a hétnek. Nemrég, mikor Shinya és én megjelentünk egy rádióműsorban, annyira boldog voltam, hogy beszéltem egy másik emberrel, és sokat beszéltem. Nem beszéltem egyáltalán senkivel, és arra gondoltam "olyan személy, akivel tudok beszélni!" (nevet).

Inoue: Nem igazán beszélsz előkészületek alatt, igaz?

Takabayashi: Csendesen telik az idő. És a levegő az étkezések idejét leszámítva feszültséggel teli. Jut eszembe, ma, a hírlevél tervei miatt jöttem ide...

Toshiya: Ez már volume 50.

Inoue: Miről kellene beszélnünk?

Takabayashi: Miért nem próbáljuk ki a beszélgetést a múltról?

■ Találkozás Mr. Inoueval

Inoue: Az első munkám a Shibuya Koukaido Live volt 1998/5/5-én. Akkor csatlakoztam csak, mikor az「a knot」alakult.

Toshiya: Így van.

Takabayashi: Inoue-san karrierje az「a knot」-tal együtt halad.

Inoue: Azon a napon, csak a színfalak mögött köszöntöttem őket, és én teljesen el voltam foglalva az áruk eladásával, szóval, nem voltam képes megnézni a fellépésüket. Elmentem megnézni egy ideig, de őszintén fájdalmasan mosolyogtam és azt gondoltam, "Uwaa, ez ez a fajta banda!" Amiket hallgattam azok a 80-as évek nyugati és japán zenéje volt, és ezek voltam a meghatározóak a karaokéban is és ezért könnyű volt hallgatni. Nem tudtam semmit a visual kei-ről.

Toshiya: Ez esetlen volt. Nem volt teljes, igaz? (nevet) Akkor, olyan érzés volt, mintha a zenén felül, amit hallgattál, valami összekötött volna minket. (nevet)

Inoue: Toshiya nagyon közel hallgatta a zenét ahhoz, ahol én is zenét hallgattam. Bár éreztem, hogy nem igazán kerültem közel a többi taghoz (nevet). A zene az egy nagyon fontos pont.

Toshiya: Számomra, a nyugati és japán zenét is tartalmazza, popot és rockot hallgatok, mert szintén nem volt egyszerű (?). Először Mr. Inouenak és nekem volt egy jó beszélgetésünk az Oriconról. Ott volt valami esemény, vagy valami, és engem bemutattak neki ezzel, "Csak most csatlakoztam, de mostantól több dolgot teszek majd".

Inoue: Ez a Meet and "Greet Campaign Nationwide Tour "előtt volt.

Toshiya: Mikor visszahívtam, mind ki voltunk sminkelve.

Inoue: A felvételnél mikor először találkoztam veled az a Shibuya Pine épületénél volt. Én csináltam a Shibuya plakátjának a tervezését. Én nem beszéltem személyesen veled, de láttalak.

Toshiya: Mi tényleg találkoztunk akkor(nevet).

Inoue: Mindketten (nevet). Nem tudtam eldönteni, hogy vajon jelentkezzek-e.

Toshiya: Így van, tényleg olyan volt, mint egy ideiglenes dolog. És ha eldöntötted hivatalosan, mi boldogan láttunk.

Inoue: Az Oriconon volt, a Shibuya végeztével, és akkor elmondtam az idő közben, hogy a "JEALOUS" Meet & Greet Tour-ra mentünk.

Toshiya: Oh igen. Amit nem tudtam elfelejteni az a Shizuoka Geo. Ott mindenki egy ember körül volt.

Inoue: Továbbá az érdekes "JEALOUS" ruhában és teljes sminkben.

Toshiya: Még ha nem is volt semmi közönség (nevet)

Takabayashi: A DIR EN GREYnek, volt szintén egy olyan időszaka, mint az.... az is elképzelhetetlen abban az időben, mikor csatlakoztam.

Inoue: Az után volt, volt egy tárgyalás arról, hogy a DIR EN GREY előző menedzsere elmegy. És a Nakano Sun Plázánál augusztusban, egyedül csináltam a dolgokat.

Toshiya: "～Rou Tokage to Garasu Hachi～", igen.

Inoue: Jó az emlékezeted. Emlékszel a Shibuya Koukaido live címére?

Toshiya: Mi volt the Shibuya Koukaido live...Emlékszem a fellépésre.

Takabayashi: A képességek fejlődése gyors volt. Utána a Sun Pláza volt és akkor utána tényleg Budoukan.

Inoue: Akkor kétséges volt, hogy teltház lesz-e Budoukanban. De TOMMY-san azt gondolta meg kell tenniük a nemzetközi debütálás előtt.

Toshiya: Abban az időben nem volt semmilyen érzés Budoukan felé, de éreztük, amint TOMMY-sannak a tekintélyes hangja mindent eldöntött.

Inoue: Ha akkor lett volna hatalmam dönteni, különösen nem adtam volna. Szintén nem volt elég pénzünk a termelésre, még ha a tagok különböző dolgokat akartak csinálni, mi nem tettük meg. De mégha erőltetett munkával is, mi szárnyalni tudtunk.

Toshiya: Az「-I'll-」közben volt. Amíg mi nem tudtunk szakértőket hozni, mi csak megvettük, és kölcsönkértük az elektronikus készülékeket. De ott nem volt elég szél, szóval annál inkább "a táncolásnál", sokkal jobban olyan volt, mint a "szétszóródás". Mert azokban az időszakokban nagyon fusztráló volt. (bocsi, ezt ennél értelmesebben nem tudtam lefordítani)

Inoue: Az szintén... jó volt.

Toshiya: Mindig emlékezni fogok a legrosszabb livera Budokan történetében. Az idő közben nekünk még soha nem volt fellépésünk olyan helyen, ahol voltak kivetítők. De boldog voltam. Én csak úsztam az érzésben és csak lementem a pályáról, igaz? Akkor nem hallottam semmit! Én igazán nem tudom mit csináltam (nevet).

Takabayashi: Die-san is mondta a rádióban (nevet).

Toshiya: A részek ahol ő és én játszottunk, rosszak voltak "Huh? Mi, ez a rész jön!?" (nevet).

Inoue: Nos, mert egy banda, aki az ON AIR EAST-en játszott előtte pár hónappal, hirtelen Budoukanban játszott.

Toshiya: De, komolyan nem tudtam elfelejteni az energiát, vagy inkább akkor az izgalmat. Nem tudtam megérteni, de emlékszem bizonytalanul gondoltuk "csináljuk". Az nem számított, hogy vajon nyereséget, vagy veszteséget okozunk; olyan volt, mintha tényleg akartam volna csinálni valamit. Ezért, mikor visszatekintek most, azt gondolom az volt az a korszak, ahol keresztül kellett mennünk mint DIR EN GREY, vagy a többi banda. Nem csak arról szólt, hogy élénkek/vidámak legyünk, de azt gondolom tenni tudtunk valamit amiről beszélnünk lehet.

Inoue: Budoukan után, az első fellépés amit a nemzetközi debütálás után csináltál az Akasaka BLITZ-「a knot」only- live volt.

Toshiya: Ah, akkor mikor sírtam (erőltetett mosoly).

Takabayashi: Igazán?

Toshiya: Igen. A banda gitárosa akivel ez előtt játszottam elment amíg én felvételen voltam Yoshiki stúdiójában Los Angelesben. Mikor visszamentem, sírtam akkor, mikor mi az "Akuro no Oka-t" játszottuk. Mindenki azt mondta "csináljuk a legjobbakat együtt", és átöleltek a karjaikkal. Én talán soha nem felejtem el azt a napot.

■A nagyon elfoglalt időszakod közben...

Inoue: Abban az időben mikor elkezdtem ezt a munkát, nem volt szünetem, egy nap szintén nagyon hosszú volt, csak pár órát aludtam és az autóban aludtam, voltak szintén olyan napok, mikor nem tudtam fürdeni, szóval természetesen kemény volt. Gyakran azt gondoltam "Miért csinálom ezt? Ki akarok lépni." De mikor megtudtam, hogy a banda menedzsernek akar, azt gondoltam, "Ha! megcsinálom!" De soha nem gondoltam volna, hogy olyan szokatlan munka lesz mint ez, de szintén ez volt az az idő, mikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy ezzel a bandával akartam dolgozni; nem volt egy nap szabadnapom sem, teljesen be voltam táblázva.

Toshiya: Az nagyon sűrű időszak volt, és nekem az volt az egyik véleményem, hogy minden nap sminket kell viselnem.

Takabayashi: Valószínűleg így van. Ott akkor kevesebb alkalommal láttunk smink nélkül.

Inoue: A smink 6 óráig tart (minden tag) de 6 óra nem volt elég. Toshiyának különösen nem.

Takabayashi: Miért?

Toshiya: Ha egy kicsit nem tetszett, mindent újra akartam csinálni.

Takabayashi: Mi!?

Inoue: Újra kellett csinálni a sminket miután kész lett, olyan dolgokat mondott, amiket nem értettem, szóval mindig az volt, hogy "várj egy percet" (nevet). Volt ott 10 magazinra fotósorozat és mikor először vártam Toshiyára, azt mondta, hogy a sminket, amit kapott újra megcsinálta.

Toshiya: Igen. Amíg sokáig vártam (nevet).

Inoue: Neked igazán erős egyéniséged van. (?)

Takabayashi: Ezért tartott sokáig a fotózás? Menedzserként tértem vissza, és amikor mentem a legutóbbi fotózásra, azt gondoltam "ez gyors~" amíg csináltuk.

Inoue: Akkor, ők elaludtak a fotósorozat közben. Ezért mondtam azt, "Kérlek próbáljátok ne tönkre tenni a hajatokat!" Ők megpróbáltak úgy aludni, nehogy elfeküdjék a hajukat. Voltak, akik igazán jól épségben tartották a hajukat, de Toshiya és Die nem követte ezt. Csak mert nagyon elaludták, és az arcukkal kilapították (nevet). Tehát újra kellett csinálni a hajukat. Szóval ez egy olyan erőszakos időszak volt, ahol többet és többet kellett csinálni. Mikor a fotózásos napok folytatódtak, nem volt időnk az alvásra.

Toshiya: Lezuhanyoztam otthon és ennyi. Az nagyon "őrült" időszak volt.

Inoue: Akkor mindig kimentél Los Angelesben.

Toshiya: Minden nap vicces volt Los Angelesben.

Inoue: Los Angelesben, volt egy helyi koordinátor, és csak japánul kommunikáltam, szóval sok szabadidőm volt. De a legtöbb időt a stúdióban töltöttem, úgyhogy egy egész napot azzal töltöttem, hogy videót nézek. Szintén billiárdoztam GEORGE-sannal is. A másik, hogy sétáltam, szupermarketbe mentem, és shaket ittam.

Toshiya: A shakek finomak voltak.

Inoue: Azok a nagyszerű idők közül volt ami pár hétig folytatódott. Ezzel arra gondoltam, hogy képes leszek a legjobbakat nyújtani, amikor visszamentünk Tokióba. Lehet, hogy befejeztem volna, ha nem jött volna Los Angeles (nevet).

■Találkozás Takabayashival

Inoue: ...a 10 év emlékeiről fogunk beszélni, igaz?

Takabayashi: Sokáig fog tartani, igaz (nevet)?

Toshiya: Igen (nevet). Tooru mikor csatlakozott?

Takabayashi: Akkor csatlakoztam, mikor megjelentetek a POP JAM-ben és a "Yokan"-t adtátok elő.

Toshiya: Igen (nevet). Az akkor volt, mikor mindenki teljesen fehérben volt.

Takabayashi: Neked volt egyedül fekete, szóval megdöbbentem.

Toshiya: Amikor lementem a színpadról.

Takabayashi: Így van. 2 nappal előtte kaptam egy hívást KiNZO-santól és megkérdezett, "Tudnál holnap után jönni?" Amíg gondolkoztam, "De én most Naganoban vagyok....?" amíg hallgattam a telefonba (nevet).

Toshiya: Épp ellenkezőleg, valószínűleg azt mondta, hogy jönnöd kell, igaz?

Takabayashi: Igen. Szóval, mondtam "Menni fogok". Az nap léptem ki a részmunkaidős állásomból. Az rendben volt, hogy Tokióba megyek, de azt gondoltam, mit fogok tenni, ha egyszer oda fogok érni? Továbbá, mikor Tokióba mentem, amikor szükségem volt rá, elvesztettem a pénztárcám, és nem volt pénzem.

Toshiya: POP JAM közben, én láttam őt és azt gondoltam, "Mi van ezzel a sráccal?" Volt ott valaki, akit nem ismertem fel (nevet).

Takabayashi: Gondolom meglehetősen lehangolt arcom volt (nevet). Le voltam törve és ráadásul roadie akartam lenni, és hírtelen elhagytam a jogsim (sír). De mikor roadie voltam, nem éreztem, hogy lenne időm lazítani.

Toshiya: Akkor azt gondoltam, hogy Tooru egy kemény roadie volt. (?)

Takabayashi: Még ha az eszközöket nem is kellett használni, valamilyen okból mindig ott voltam az interjú helyszínén.

Toshiya: Mindig velünk voltál.

Takabayashi: Igen. Én tisztítottam a gitárokat amíg arra gondoltam "Mikor használják ezeket a gitárokat?"....Később elmondták nekem, "Ők nem ezeket használják ennél a fotósorozatnál" (nevet). Az tény, hogy korábban be kellett jönnöm, mint a tagoknak, de azért, mert elő kell készítenem az eszközöket....sok olyan idő van, mikor azt gondoltam "nem kellene egy kicsit később jönnöm?" (nevet).

Toshiya: Előttünk jöttél be még akkor is, mikor nem volt rád szükségünk. De az furcsa, hogy mikor nehéz ideje volt, akkor is mindig visszajött.

Takabayashi: De voltok olyan dolgok, amiket megtanultam, és nem gondoltam azt, hogy fájdalmas, bár volt sok ésszerűtlen dolog is (nevet). Csináltam, miközben ezt gondoltam "óóó, szóval így van"(nevet).

Ennek a 3 ember még mindig tudna mit mondani, de hamarosan virrad. Tehát most hagyjuk, amíg nem jön a következő alkalom. Talán egy nap lehet, hogy lesz második része?!